Szerintem a legtöbben egyetértenénk abban, hogy rossz dolog ártani bárminek, ami szenvedni vagy fájdalmat érezni képes. Mai élelmiszer- és mezőgazdasági iparunk sajnos rendszeresen hozzájárul ehhez. Mit tehet hát az, aki csökkenteni szeretné az állatokkal szembeni embertelen bánásmódot, de közben az állati élelmiszerek minden tápanyagát meg szeretné kapni? A válasz a rovarok világában rejlik.
Érző lények? Éreznek fájdalmat?
Az, hogy egy élőlény érző lény-e, nagyban befolyásolja, hogyan gondolkodunk róla és hogyan bánunk vele. Ezért van az, hogy legalábbis a vegánok szerint a növényeket szabad megenni, az állatokat viszont nem. A rovarok ebben az értelemben különleges esetet jelentenek: bár az állatok közé tartoznak, érzőképességük még mindig vita tárgya.
Vitatott téma, de még a rovarok érzőképességének elszánt támogatói is, például Jeffrey Lockwood rovarkutató, akinek doktoranduszai kísérletek előtt elaltatják a rovarokat, azt mondják, hogy erre nincs megdönthetetlen bizonyíték (1). A holland Wageningeni Egyetem munkatársa, Hans Smid, a Föld egyik legbonyolultabb viselkedésű rovarainak, a fürkészdarazsaknak a szakértője viszont így fogalmazott: „Abszolút meg vagyok győződve róla, hogy a rovarok nem éreznek fájdalmat” (2).
Azt is fontos látni, hogy evolúciós szempontból a fájdalom feladata az élőlény hosszú távú védelme, vagyis az, hogy tanulni tudjon a hibáiból. Robert Elwood, a belfasti Queen’s University biológiaprofesszora szerint a fájdalom semmilyen evolúciós előnyt nem jelentene a rovaroknak. A mezei tücsök átlagos élettartama néhány hét: a védelmét a rendkívüli szaporodási képessége adja. Ehhez jön, hogy a legtöbb rovarnak nincsenek nociceptorai, vagyis azok az idegek, amelyekkel a nagyobb gerincesek a fájdalomjeleket továbbítják (3).
A rovarok viselkedése is arra utal, hogy valószínűleg nem éreznek fájdalmat abban az értelemben, ahogy mi értjük. A „Do insects feel pain? A biological view” című tanulmány egy idézete jól összefoglalja:
„Nem ismerünk olyan példát, amikor egy rovar védte volna sérült testrészeit, például lábsérülés után sántikált volna, vagy potrohsérülés miatt nem táplálkozott vagy párzott volna. Ellenkezőleg, azt tapasztaltuk, hogy a rovarok súlyos sérülés vagy testrészek elvesztése után is folytatják szokásos tevékenységüket.” (4)
A tenyésztett rovarok jóléte
Az intenzíven tartott állatoknál az állati termelés célkitűzései a következők: mentesség az éhségtől, a szomjúságtól, a kényelmetlenségtől, a fájdalomtól, a sérüléstől, a betegségtől, a félelemtől és a stressztől, valamint a természetes viselkedés lehetősége. Nézzük meg, mennyire nehéz ezt biztosítani a rovaroknak.
Az éhség és a szomjúság a legkönnyebben megoldható. A tücsök jól él azon is, amit élelmiszer-hulladéknak hívunk, abból pedig amíg emberek vannak, sosem lesz hiány. A természetes viselkedést nem könnyű értékelni, de egy dolog nagy hatással van rá, ahogy a betegségekre is: mekkora helyen élnek az állatok. Ez a hagyományos állattartás egyik legnagyobb problémája. Az állatok megbetegszenek, és gyakran rendszeresen antibiotikumot kell kapniuk ahhoz, hogy a nagy állatsűrűséget túléljék.
A sáska és a tücsök például a természetben is nagy sűrűségben él, a lisztkukac pedig hajlamos csoportosulni. Kevin Bachhuber, aki megnyitotta a Big Cricket Farmsot az ohiói Youngstownban, elmondta, hogy tücskeiket nagy vályúkban tartják, mindegyikben nagyjából 3000 tücsköt, egy 5000 négyzetlábas (körülbelül 465 m²) raktárban. Ha egy vályú túl teli lesz, a tücskök egymást kezdik enni, ezt a tenyésztők úgy kerülik el, hogy mindig elég helyet biztosítanak.
Nyugalmi állapot: egyszerűen elalszanak
A fájdalom, a sérülés, a félelem és a stressz mind szorosan kapcsolódik a fent tárgyalt érzőképességhez. Amíg nincs perdöntő bizonyíték, óvatosságból valószínűleg a rovaroknak kell kedvezni. Ezért alkalmaznak olyan módszereket, amelyek megelőzik a szenvedést.
A tücsöknek például van egy téli álomhoz hasonló állapota, a diapauza, amely akkor kapcsol be, amikor a környezete kedvezőtlenné válik (5). A tenyésztőnek csak csökkentenie kell a hőmérsékletet, és a tücskök természetes módon nyugalmi állapotba kerülnek. Ezután lefagyasztják őket, ami elpusztítja őket. Ebben a folyamatban nem éreznek idegi fájdalmat, csak fokozatosan lelassulnak, ahogy a természetben is, minden további stressz nélkül.
Egyenek rovarokat a vegánok?
A rovarok jelentős mennyiségű B12-vitamint, omega-3 zsírsavat, vasat, kalciumot és más nélkülözhetetlen tápanyagot adhatnak, amelyek a vegán étrendből gyakran hiányoznak. Az állatokkal szembeni kegyetlenség szempontjából is hatalmas különbséget jelenthetnek. Ahol nincs fájdalom, ott nincs szenvedés. Ahol nincs szenvedés, ott nincs ártalom.
Tehát igen: minden vegánnak, aki egészséges szeretne maradni és csökkenteni szeretné az állatokkal szembeni embertelen bánásmódot, érdemes a rovarokra, különösen a tücsökre jó élelmiszerként tekintenie.
Kezdd rovaralapú szeleteink kipróbálásával.
Források:
1) Max Carpendale, 'Jeffrey Lockwood on Insect Suffering', 2013, http://reducing-suffering.org/wp-content/uploads/2014/10/lockwood-insect-suffering.pdf
2) Tamar Stelling, 'Do lobsters and other invertebrates feel pain? New research has some answers.', 2014, The Washington Post, https://www.washingtonpost.com/national/health-science/do-lobsters-and-other-invertebrates-feel-pain-new-research-has-some-answers/2014/03/07/f026ea9e-9e59-11e3-b8d8-94577ff66b28_story.html?utm_term=.be8cfad28685
3) Adrienne E. Dubin1 and Ardem Patapoutian,'Nociceptors: the sensors of the pain pathway', J Clin Invest., 2010, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2964977/
4) C. H. Eisemann, 'Do insects feel pain? A biological view', Cellular and Molecular Life Sciences, 1984, https://www.researchgate.net/publication/226162587_Do_insects_feel_pain_-_A_biological_view
5) Steven C. Hand et al., 'Mechanisms of animal diapause: recent developments from nematodes, crustaceans, insects, and fish', Am J Physiol Regul Integr Comp Physiol, 2016, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4935499/
