Mindannyian tudjuk, hogy a rovarok forradalmasíthatják az élelmiszerrendszerünket: a fenntarthatóság királyai, segítenek csökkenteni az állatok szenvedését, és elképesztően tápláló alapanyagok. Egyetlen gond van: az „fúj” érzés. A nyugati világban a rovar egyszerűen nem megszokott étel. Nézzük meg, mit mond a tudomány és mit tanultunk a saját rovartermékeinkkel, és állítsunk össze egy tervet, amely segít legyőzni a rovarevéstől való félelmet.
Miért félünk a rovarevéstől?
Az evolúció során a rovarok mindig potenciális veszélyt jelentettek, és a velük való kapcsolatunk ma is többnyire negatív. A mezőgazdaságban kártevők, a házainkba pedig „betolakodóként” érkeznek. Ha az evésükről van szó, undorral reagálunk, olyan reakcióval, amely azért alakult ki, hogy megvédjen a paraziták és betegségek hordozóitól. Ösztönösen csak azt esszük, amivel az anyánk etetett, ezért az undor, akárcsak a kultúra, nemzedékről nemzedékre öröklődik. A nyugati világban ezt a negatív hozzáállást könyvek, filmek, videójátékok, sőt olyan tévéműsorok is erősítik, mint a Fear Factor, amelyekben a rovarevés hihetetlen bátorságot igénylő tettnek látszik. Pedig ez nem mindenhol van így. Thaiföldön például egészen másként tekintenek a rovarokra: az étrend természetes részének tartják őket. A kulcs tehát a megtanult reakciónk megváltoztatása. Hogyan érhetjük ezt el?
Kezdd liszttel, ne egész rovarral
Paul Rozin, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológiaprofesszora 2015-ben vizsgálatot végzett arról, hogyan viszonyulunk a rovarokhoz mint élelmiszerhez. Online kérdezett meg az Egyesült Államokban és Indiában élő felnőtteket, és azt találta, hogy a résztvevők több mint 72 %-a legalább elgondolkodna valamilyen rovaralapú étel megkóstolásán. A döntésben a legfontosabb tényező az állag és a tisztaság volt. Ezért a résztvevők a legszívesebben egy kedvenc ételbe kevert kis mennyiségű rovarlisztet ettek volna meg, és a legkevésbé szívesen egész rovarokat. Érdekes, hogy a résztvevők leggyakrabban a tápanyagtartalmat és a fenntarthatóságot említették előnyként, kockázatként pedig a betegségeket (1).
A „finom” és a „trendi” jobban hat, mint a „fenntartható”
Egy újabb, 2018 októberi tanulmány azt hasonlította össze, milyen módokon lehet bemutatni az ehető rovarok előnyeit. Mielőtt a vizsgálat 180 résztvevőjének lisztkukaccal töltött csokoládétrüffelt kínáltak, a csoport fele szórólapot kapott arról, hogy a rovarevés jót tesz nekik és a környezetnek, a másik felének pedig azt mondták, hogy a rovar finom vagy trendi. Az egészségügyi vagy környezeti érvet kapók mintegy 62 %-a döntött úgy, hogy megeszi a trüffelt, szemben azokkal, akiknek azt mondták, hogy finom vagy trendi: közülük 76 % vállalta. A „finom és trendi” csoport ráadásul ízletesebbnek is értékelte a trüffelt. A kutatók arra jutottak, hogy az érzelmeken alapuló hozzáállás jobban működik, mint a racionális érvekre épülő (2).
Terv egyénnek
Az ilyen vizsgálatok arra utalnak, hogy többre van szükség ahhoz, hogy valaki kedvet kapjon a rovarevéshez. Először is, a rovarnak BIZTONSÁGOSNAK kell éreznie magát: sokat segít tudni, hogy higiénikusan, ellenőrzött környezetben állították elő. Aztán legyen társadalmilag elfogadott, az étrend NORMÁLIS része. Ez már most is igaz nagyjából 2 milliárd emberre a világon, de a nyugati világban még nem. Legyen LÁTHATATLAN is, vagyis egy népszerű ételben bújjon meg liszt formájában. Végül kell egy érzelmi vonzerő. Tudnia kell, mennyire EGÉSZSÉGES a rovar: tele van fehérjével, B12-vitaminnal, vassal, rosttal és sok más hasznos tápanyaggal. És azt is tudnia kell, mennyire FINOM az étel.
Úgy gondoljuk, hogy a tápanyagban gazdag tücsöklisztből készült finom szeleteink tökéletes belépők a rovarevés világába. Itt meg is kóstolhatod őket!
Terv a nyugati világnak
A saját tapasztalatunk alapján megerősíthetjük, hogy ha valakinek ismerős ételt, például kenyeret vagy energiaszeletet kínálunk tücsöklisztes változatban, az sokkal nagyobb eséllyel válik sikerré, mint az egész tücsök. Azt is tudjuk, hogy amikor az emberek megtapasztalják, mennyire finomak ezek az ételek, az undorreakciójuk megváltozik. A fenntarthatósági és etikai érvek utána segítenek megindokolni a döntést. Minden visszatérő vásárlóval és minden új, finom rovaralapú étellel egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy a rovarok esetében is bekövetkezhet az a közvéleményforduló, mint évekkel ezelőtt a szusinál vagy a homárnál.
Ha te is ugyanúgy lelkesedsz az ehető rovarokért, mint mi, segíts, hogy ez a trend megerősödjön. Kínáld meg a családodat és a barátaidat rovarlisztből készült ételekkel, oszd meg a tapasztalataidat a közösségi médiában, és add tudtul, hogy a rovaralapú termékek finomak, és maradnak!
Források:
1) P. Rozin et al., „Determinants of willingness to eat insects in the USA and India”, Journal of Insects as Food and Feed 2015, https://www.wageningenacademic.com/doi/10.3920/JIFF2015.0029
2) Sebastian Berger et al., „When Utilitarian Claims Backfire: Advertising Content and the Uptake of Insects as Food”, Front. Nutr. 2018, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6175990/
